Öt tipp a terepfutáshoz
1. Hegyeken – dombokon futni, nemcsak azt jelenti, hogy erős lesz a lábunk
A dombos terepen való futás sokkal több, mint az erős lábak. Valójában a karok is nagy szerepet játszanak. Amikor meredek oldalon futunk felfelé, a karjaink sok segítséget nyújthatnak, ha a kar lendítését kihasználjuk. Ez a mozgás lendületet ad, ami extra energiát biztosít. A karok segíthetnek lefelé haladásnál is. A karok felemelése és a kezek oldalra kitartása segít megőrizni az egyensúlyát. A technikás terepen minél nagyobb a sebesség, annál jobban mozogsz, ha használod a karodat.
2. Csökkentsd a lépésed hosszát Az aszfalton a lépés frekvencia szinte állandó. A dombos terepen való futásnál, azonban meg kell változtatni a lépés hosszát.A felfelé futáskor a szokásos javaslat, hogy rövidebb lépéseket tegyünk, és a lépés frekvenciát kissé növeljük. Ne feledje, hogy fel kell emelni a térdet, hogy minden lépés valóban felfelé haladjon, és ne hajoljon túlságosan előre. És ne felejtsük el, használni a karjainkat! A lefelé haladásnál fontos, hogy merjük elengedni és használni a potenciális energia „szabad sebességét”. A lépések hosszabbak és a lábak rövidebb ideig érintkeznek a talajjal. A test helyzete kissé előre hajoljon, egészen a csípő elé, úgy, hogy majdnem orra „esik”. Ahogy a sebesség növekszik,figyeljünk, hová lépünk, fókuszáljunk az egyensúly megtartása érdekében; főleg egyenetlen talajon nagy a kockázata a sérülésnek ha távolságot rosszul értékeljük, és nem lépünk egyenesen. Ha lefelé futunk, használjuk a karjainkat, ami nagymértékben javítja az egyensúlyt.
3. Hagyja otthon az órát A szabdalt és egyenetlen talajon alacsonyabb a tempó, még akkor is, ha az erőfeszítés ugyanaz. Ne csalódjon, hogy a hasonló erőfeszítések ellenére nem tud olyan gyorsan futni az erdőben, amennyit a futópályán,vagy aszfalton tud. A változatos terepen végzett gyors munka hatása valószínűleg magasabb, mint amikor az utakon futna, mivel a futás több intervallumra alapul, a szintkülönbségek miatt, és mivel a változatos talaj több izmot aktivál. Annak érdekében, hogy elkerüljék a stresszt, mert lassabban halad az erdőben, egy tipp: nem akarja állandóan nézni a GPS óra tempóját.
4. Megfelelő cipő A lehető legjobb élmény érdekében megfelelő cipőt kell viselni. Az ösvényeken, erdei utakon – de főleg ha letérünk ezekről az utakról/ösvényekről – olyan cipőt kell viselniük, amelyeket ezekhez a tevékenységekhez fejlesztettek ki. Ezek a cipők nagyban különböznek a „normál” aszfaltcipőtől, mivel a középtalp általában nagyobb torziós stabilitással rendelkezik. A drop általában alacsonyabb az aszfalt cipőkhöz képest, mivel a sarok nem ütközik először a talajhoz. Ezen kívül a cipő teteje általában tartósabb anyagból készül, és néha erősítéssel is rendelkezik. Végül, és talán a legfontosabb, hogy a külső talp egy olyan mintázattal rendelkezik, amely jó tapadást biztosít, és az anyagösszetétele száraz és nedves felületeken is jól tapad.
5. Osztott látás Az egyik nagy különbség az utakon és az erdei ösvényeken való futás között az, hogy a terep nincs „vízszintbe” állítva. Ehelyett nagyon változatos lehet, kövekkel, gyökerekkel és egyenlőtlenségekkel, amelyeken könnyen elfordulhat, vagy kifordíthatja a bokáit. Más szavakkal, ez sérülésekhez is vezethet. Az ösvényen/terepen történő futáskor fontos, hogy a földre nézzen néhány méterre a lába előtt, hogy kiválaszthassa, hová tegye a lábát. Ugyanakkor előnyös, ha gyorsan el tudjuk dönteni az útvonalat; például, hogy melyik oldalról kerüljön egy akadály, ami azt jelenti, hogy előre, még tovább kell néznie a futás irányba. Ez gyakorlatot igényel, hogy egyszerre nézzünk a lábunk elé és távolabbra is, a felmerülő akadályok felderítése céljából, hogy jó áttekintést kapjunk az előttünk álló további terepről. De ha már megtanultuk ezt a megosztott látást, technikás terepen is jól fog tudni haladni.